A néplélek vizsgálatkor, gyakran indulunk ki a politikai közbeszéd által felkapott magyarázatokból. Ezek Magyarországon erősen túl hiszterizáltak (hisztorizáltak). Az állampolgárok valós véleménye és a bejáratott politikai előítéletek közötti távolságot bizonyítja a széleskörű apátia és a deffenzív politikai szemlélet. Nincs talaja Magyarországon az erőszakos változásnak, ezért érthetetlen, hogy miért hiányzik az intelektuálisan átgondolt előrelépés lehetőségéről folytatott vita. Elhasználódtak, nem mozgatnak tömegeket az egyoldalú jelszavak vagy politikai személyiségek, tehát ideje és tere volna felépíteni egy átgondolt, garanciákat és biztonságot nyújtó jövőképet, amelyeknek nem kell kompromiszumokat kötni az érvényesüléshez politikai szervezetekkel, viszont előfeltételezésektől mentesen, érthető formában ad cselekvési lehetőséget polgártársainknak az önkény megdöntésére. Ha okosan fogalmazzuk meg az elvárásainkat, akár igen fejlett demokratikus rendszert is rá kényszeríthetünk a politikai erőkre.
Nem lehetne a szélsőjobbot közelíteni hozzánk? A radikálisokat civilizálni? Meg leszokni róla, hogy számon kérjük a másikon a hülyeségeit és visszalopni a demokratikus normákat, Orbánnal meg elvitetni a balhét?
Mi lenne, ha nem megszüntetni szeretnénk a szélsőjobbot, hanem civilizálni? Biztos mást értenek a kifejezésen "szélső jobb vagy hogy nemzeti" mint mi. Ők a célt, mi pedig a megoldási javaslatukból következő károkat. Az ideológiai elvakultság meghaladható, de az emberi szolidaritást képviselők nem biztos, hogy a másik megbélyegzésével érhetik el ezt a célt, hiába szánják a kritikát csak egy elítélendő viselkedés forma hagyományozódásának. Ezen szubkultúra tagjai azt saját soviniszta látásmódjuk igazolásának tekinthetik (az csak a kritizált igaztalan előítéletesség libsi megfelelője), felmenthetik magukat az önkritika alól. Így a probléma csak kulminálódik és nem a megoldás felé halad. Az volna tehát a kívánatos, hogy a szélsőjobbunk is demokratikus legyen. Ezt a mostani kormány közös demokratikus szellemű megbuktatásával meg is kezdhetnénk.
Ha nem bukik meg a második Orbán kormány a választások előtt, akkor a választásokon legitmáljuk az ő nem demokratikus hatalomgyakorlásukat (ebből a szempontból mindegy kire szavazunk). Fenntartjuk a lehetőséget, hogy akár az ellenzékben akár a kormányon is továbbra is olyan önkényesen járjanak el mint most. Ez azt jelenti, hogy demokratikus pártok meg nem demokratikus pártok lennének a parlamentben, ami nonszensz. Nem is beszélve a gazdasági potenciálból, érdekérvenyesítési lehetőségeikből következő társadalmi veszélyességre.
A demokrácia nem egy politikai irányzat. Csak demokratikus pártok között van értelme választásnak. Ezért jó volna, hogy ahogy a nemzeti, úgy a demokratikus elnevezés sem volna kiüresíthető politikai szereplők által.
Ha megerősítenénk a demokratikus normákat, azzal hogy civil alapon, egy magasabb intézményi biztosítékot nyújtó alkotmányt fogadtatunk el a pártokkal, és akár most a nemzeti oldal szavazóbázisát jelentő honfitársainkkal együtt megbuktatnánk az önkényt. Akkor mind a megújuló fidesszel, mind a jobbikkal és így a szavazóikkal is el lehetne fogadtatni, a konszenzus keresés értékeit és elkezdődhetne a szélsőségek marginalizálása. Talán elindulna valami. Lenne az érdemi, bizalmat szavazó tájékoztatásra motiváció.
A Civil Alkotmányozás előmozdítása kommunikációs feladat, mindenki így a szabad sajtó által is képviselendő demokratikus értékek országos elismertetése. Valóban nem rendelkezünk a változásra közös akarattal, de ennek a lehetőségéről ideje korán lemondani gyávaság, felelőtlenség. Bátran bízhatunk benne, hogy egy fejlett nyitott demokratikus Magyarországon akarunk élni, még ha az emellett való kiálláshoz szükséges belső motivációt most kell felismertetnünk egymással. Ez feladat, amit a társadalmi megosztottsággal operáló politika és az azt leíró sajtó elódázott és amit nem halogathatunk tovább. A sajtónak nem lehet és nem kell a pártatlanság látszatára vigyázni, ha az Orbán kormány bukását direktben segíti elő, ez kötelessége. Nem attól lesz diktatúra ha azt belefoglalja az alaptörvénybe, hanem a hatalom gyakorlás módjától, amiben kevés demokratikus elemet találhatunk azon kívül, hogy választásokon jutott ehhez a lehetőséghez. A demokrácia védelme nem a demokratikusabb pártoknak való drukkolás, hanem a mindenkire érvényes szabályok számonkérése. Az Orbán kormány bukásának nem az ellenzék győzelme a feltétele. A kormány bukása demokratikus normák érvényesülésének, a demokratikus választásokhoz szükséges minimum.
Igen vannak a politikai hatalomgyakorlást konszolidáló, a politikusok hatalmát korlátozó az állampolgári felelősségvállalást és tájékozottságot elősegítő módszerek. Ismerjük meg őket. Hf Svájc, Aba.
Igen vannak felelősen gondolkodó magyar állampolgárok, akik tisztességtelen önérdekek nélkül mindenki számára elfogadható, modern, a mai közigazgatást nem szétverő, hanem azt optimalizáló Civil Alkotmány létrehozására alkalmasak. Most kéne őket munkára bátorítani.
Igen vagyunk akik meg akarjuk úszni, hogy egy ilyen megalázott országban kelljen élni és hogy így hagyjuk majd magunk után.
